— Sharing Economy fogalom —

A sharing economy (más néven közösségi gazdaság) azt a gazdasági és szociális rendszert jelenti, amely az árukhoz, a szolgáltatásokhoz, az adatokhoz és a tudáshoz egy másokkal megosztott, azaz közösségi hozzáférést tesz lehetővé. A rendszer többféle formában működhet, de valamennyi formájában az információtechnológia segíti elő, hogy az egyének, a vállalatok, a non-profit szervezetek, illetve a kormányok számára rendelkezésre álljon a kihasználatlan termékek és szolgáltatások elosztásához, megosztásához és újrahasznosításához szükséges információ.
A rendszer alapgondolata szerint, ha egy gazdasági jószágról információt osztanak meg, akkor ezen jószág értéke mind a magánszemélyek, mind a vállalkozások, mind pedig a közösség számára nő.

Alkalmazási köre

A közösségi gazdaság különféle struktúrákat ölel fel, beleértve a for-profit és non-profit szerveződésű, illetve a cserekereskedelmen és közösségi termelésen alapuló struktúrákat. A csak egy egyén általi "diszfunkcionális tulajdonlásnak" is hívott birtoklási formához képest a sharing economy nagyobb hozzáférést biztosít a termékekhez, a szolgáltatásokhoz és a tudáshoz. Ezekben a változatos és fejlődő struktúrákban a vállalatok, kormányok és magánszemélyek mind aktív vevőként, eladóként, kölcsönadóként és kölcsönvevőként vesznek részt. A részesedés-alapú kínálat egy olyan értékrendre épül, amelybe szervesen beletartozik a bizalom, az átláhatóság, a gazdasági hatalom átengedése, a kreatív önkifejezés, a hitelesség, a közösségi rugalmasság és az emberi kapcsolatok ápolása.

Története, eredete

A közösségi gazdaság a 2000-es évek közepén kezdett egy olyan új üzleti struktúraként feltűnni,
amelyet a közösségi technológiák megjelenése, az egyre növekvő népesedés, illetve az
energiaforrások kimerülése folytán kialakuló problémákra való válaszkeresés ihletett.
Az egyik ihletet az "individuális birtoklás" tragédiája adta, ami azt jelenti, hogy ha csak saját érdekeink
szerint cselekszünk, éppen azokat a közös javakat merítjük ki, amelyek a saját életminőségünkhöz szükségesek. Yochai BENKLER, a Harvard Egyetem jogi professzora és a nyílt forráskódú szoftverek egyik legelső szószólója szerint a hálózati technológia lehet az az eszköz, amely ezt a problémát az általa
legelőször 2002-ben felvetett, "közösségi alapú társas termelése"-nek nevezett koncepció által enyhítheti.
Egy másik ihletet az a megállapítás jelentett, ami szerint a lineáris termelési és elosztási rendszerek nem összeegyeztethetőek a bolygónkon rendelkezésre álló véges erőforrásokkal. Annie Leonard 2007-es "The Story of Stuff" című videójában fogalmazta meg, hogy az alternatív megoldások egyre szükségesebbé válnak.

A Rachel Botsman és Roo Rogers által írt "Ami az enyém a tiéd" (2010), illetve a Lisa Gansky által jegyzett
"A háló: miért a megosztás az üzlet jövője" című könyvek szintén azt népszerűsítik, hogy a világszerte kimerülő erőforrások problémájának megoldásához, és a társadalmi jólét és értékrend fejlesztését célzó új modellek létrehozásához a közösségi gazdaságban és társadalmi tevékenységben rejlő erő vezet.

Struktúrák

A közösségi gazdaság modelljei a legősibb emberi ösztöneinkből, az együttműködésből, a javak megosztásából, a nagylelkűségből, az egyéni választásból és a rugalmasságból fejlődtek ki. A modellekben megtalálható a kölcsönzés, a cserekereskedelem, a bérbeadás, az ajándékozás, a csere, illetve az olyan közösségi birtoklási formák, mint amilyenek a termelőszövetkezeti struktúrák. A legnépszerűbb modellek az úgynevezett "kétoldalú piac" elvén alapulnak, ami egy olyan piac(tér), ahol az információtechnológiára épülő platformot ugyan egy harmadik fél fejleszti ki, építi fel és tartja fenn, de ahol maga a platform lehetővé teszi a közösségi gazdasági tevékenységek bonyolítását.

A legtöbb közösségi gazdaságra épülő struktúra egy új technológiai kapcsolódási forma által jön létre.